Elindultunk négyen, három bőrönddel és négy hátizsákkal egy ismeretlen világba.
Messze kerültünk a családunktól, a barátainktól és mindentől amit eddig megszokottnak tartottunk.
Mindennapi kis történeteink arról, hogyan próbálunk meg beilleszkedni egy idegen világba, barátokat találni és megszokni az ázsiai szigetvilág csodálatos mindennapjait.
Mindenre nem lehet felkészülni előfordul, hogy improvizálni kell esetleg olyan döntést kell hozni ami lehet, hogy a végén ránk nézve kedvezőtlen hatással lesz.
Zsófi úgy ébredt, hogy nem érzi jól magát. Nem szeretem ha nem érzi jól magát, mert mindig olyan teátrális a szenvedése, hogy nem tudni haldoklik, fuldoklik vagy csak egyet köhintenie kell.
Míg nálunk sokaknak van nagy és erős motorja, addig itt Puertoban nem is látni speed vagy chopper motorokat.
Amúgy a ház nem volt olyan lepattant mint gondoltam. Minkét szobában volt klíma, volt tv a nappaliban, persze adás nélkül meg szép kis konyha több ezer hangyával. A fürdőben normális méretű wc és meleg vízes zuhany.
Hogy mit pakolnánk a bőröndbe, ha most indulnánk útnak? Az egyszerűség kedvéért csak egy bőröndöt vinnénk és mindenki egy-egy hátizsákot.
A repülő jegyet 365 napra vettük a Qatar Airways-nél, nekem fontos volt, hogy bárhogy is alakul, haza tudjunk jönni.
Telt múlt az idő itthon, de nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy Puerto vissza vár. Hívogat a tenger, a jó idő, a lazaság.
