64. Observation

El Nidó naplemente Palawan sziget
Ez a blog a saját szórakoztatásunkra jött létre! Ha másoknak sikerül egy kis filippínó életérzést a szobájukba varázsolnunk, akkor az fantasztikus öröm nekünk. Akiknek rossz érzés elolvasni a történeteinket azoktól elnézést kérünk!

A mi személyes vagy utazó blogunk írásába elsősorban azért  fogtunk bele, hogy a sok élményünket ne engedjük megfakulni és még évekkel később is újra olvasva odavarázsoljuk magunkat a csodálatos kis napsütötte szigetünkre.

Az első bejegyzések inkább csak sima posztok voltak a facebookra, aztán egyre jobban belejöttem az irogatásba és bevallom nagyon meg is kedveltem ezt az időtöltést.

Ez az egyik kedvenc programom, hogy hajnalban mikor még elviselhető az időjárás és a család még alszik, én a kávém társaságában újra átélhetek mindent ami az elmúlt napokban velünk történt és azt leírom a gépembe.

Aztán mikor álmosan lassan előkerülnek a többiek a szobákból, akkor mindenkinek felolvasom az irományomat és ők is szeretettel meghallgatják. Jókat nevetünk közben és mindenkinek eszébe jut még egy-egy történet. Izgalmas, hogy ki hogyan emlékszik vissza ugyanarra a napra.

Az már csak hab a tortán, ha a mi történeteink másokat is érdekelnek és ha még tetszik is valakinek az ismeretségi körünkön túl, hát az a legnagyobb elismerés. 

Érdekes megfigyelnünk a kultúrák közti különbséget, amit mi európaiak, onnan is a magyar emberek és a harmadik világbeli filippínók csinálnak.

A filippínók elfogadják a másikat úgy ahogy van. Azt mondják, hogy nekik semmi közük a másikhoz, ha neki úgy jó, ő milyen alapon szólna bele az életébe.

Nem érdekli őket a másik nemi identitása és olyannal sem találkoztam aki a másik vallásában keresett volna kivetni valót.

Nem kérdezik meg, hogy miből élsz és mennyit keresel. Hogyan tehetsz meg ezt vagy azt. 

Dolgozgatnak, éldegélnek és elfogadják egymást úgy ahogy vannak. 

Ugyanakkor meglepődök mindig, hogy a több mint ezer éves kultúrával rendelkező Európa közepén álló Magyarország milyen elkeseredett harcot vív azzal a teljesen felesleges és nem is létező démonnal mint a másság. 

Vagy, hogy teljesen idegen emberek olyan hangnemben szólnak hozzá az én bogomhoz  – pusztán azért mert elolvasott egy bejegyzést – ami számomra bántó és elkeserítő.

Teszem azt elkezdenek kutakodni az anyagi hátterünkről, hogy miből és hogyan engedhetünk meg magunknak bármit. 

Ez a blog sok különálló, de egymáshoz szervesen kapcsolódó történetek láncolata. Végig olvasva fény derül mindenre, még segítséget is nyújt az utazóknak, akik szintén ide szeretnének jönni, vagy esetleg a világ egy másik pontjára.

Megértem ha valakinek sem ideje sem kedve nincs végig olvasni az összes bejegyzést, de akkor ne is írjon sértő vagy bántó bejegyzéseket kommentekben.

Talán ez a feladat lesz a következő generáció legnehezebb dolga, hogy tudjanak és merjenek jó fejek lenni!

68. Irány a suli!

68. Irány a suli!

Eljött az idő, hogy felkeressük a kiválasztott iskolát és beirassuk a gyerekeket. Izgalmas feladat lesz nekik a beilleszkedés!

67. Irány az Underground River!

67. Irány az Underground River!

A világörökség részét képző földalatti folyó egy nagyon különleges hely! Itt találkozik a tenger és a barlang kristály tiszta vize!