53. Irány El Nido II. rész

Mindennapok 29

A csúcs szezont már lekéstük, így elviselhető volt az ember tömeg a városban. A városka alapterülete kicsi, egy hatalmas szikla árnyékába épült egyszer. Szokás szerint egy utcából áll, járda nincs, viszont van tricikli meg gyalogos. Az árak a sok turista miatt elég magasak, de ha ügyes vagy, találsz megfizethető szállást és sört. Szerencsére mindenhol van egy szentendrei kapcsolatunk, így Strbik Peti kis panziójában tudtunk aludni. Örömmel tapasztaltam, hogy itt is itt van az én kis wc-cském. Olyan aprócska mint a az óvodai wc-k Magyarországon. Itt volt deszka a budin és villany a fürdőben. Ez azért különleges dolog, mert az előzőző kirándulásunkon Batarazzában nem volt egyik sem. Megtudtam, hogy azért ilyen alacsonyak a wc-k, mert a Filippínók nem ráülnek, hanem csak rá/fölé guggolnak. Persze úgy könnyű, hogy pár évvel ezelőtt még nem voltak újságok, meg internet erre felé. Nem olvasgattak sokáig  a szent helyen, elbújva a család elől. De nekem ez a szinte földre ülős rötyi azért is kellemetlen, mert még valahogy csak-csak rákuporodok, de felállni teljesen elzsibbadt lábbal és borsódzó talpal kifejezetten nehézkes. Azt még hozzá teszem, hogy folyó víz itt sem volt, ezért egy kis kancsóval kell eltüntetni a hátramaradt végterméket. 

Különösebben nem tudsz semmit csinálni a városban, mert nincsenek múzeumok, régi templomok vagy szép óváros. Tudsz inni, meg enni és ha magányosnak érzed magad, akkor tudsz magad mellé fogadni lányt vagy fiút. Vagy fiúlányt, lányfiút. 

Egész napos hajó kirándulások indulnak reggelente a környező szigetekre. A hajón kapsz enni-inni, csak jól kell érezned magad. Mi a “C” túrát választottuk, ez sok lagúnába kalauzolja el a látogatót. Lélegzet elállító sziklák, kék lagúnák, gyönyörű korallok és bohóc halak. A halak mellett van még egy bohóc társaság mindenhol. Na ők a Koreaiak. Aranyosak, igazi parti arcok. Nagyon figyelnek, hogy semmi esetre se köszönjenek a hajón és, hogy hogyan kell gyomorból felköhögni egy nagyobbacska túrhát és beleköpni a vízbe mögéd, ahol snookerezel boldog kipirult arccal. Azt hittük valami kis medúza követ. 

Úszni nem tudnak, egymás mentő mellényébe kapaszkodva, mint egy narancssárga emberi kígyó, húzzák őket a  víz felszínén addig, míg már leér a lábuk. Persze tisztelet a kivételnek. Egy kis szigeten ebédeltünk, a kaját a hajó legénysége  készítette. Sült csirke, grill halak, tintahal, gyümölcsök és rizs. Fantasztikus volt, egy rossz szavunk nem lehetett. 

Állítólag a városban járt Cameron Diaz a múlt héten. A Facebook tele volt vele. Felröppentek olyan hírek, hogy keresett maga mellé egy negyvenes, kissé kopaszodó, egykocka hasú társalkodót, de elkerültük egymást és hát amúgy is nős vagyok.

  1. Irány El Nodó

Csúcs szezont már lekéstük, így elviselhető volt az ember tömeg. A városka alapterülete kicsi, egy hatalmas szikla árnyékába épült egyszer. Szokás szerint egy utcából áll, járda nincs, viszont van tricikli meg gyalogos. Az árak a sok turista miatt elég magasak, de ha ügyes vagy, találsz megfizethető szállást és sört. Szerencsére mindenhol van egy szentendrei kapcsolatunk, így Strbik Peti kis panziójában tudtunk aludni. Örömmel tapasztaltam, hogy itt is itt van az én kis wc-cském. Olyan aprócska mint a az óvodai wc-k Magyarországon. Itt volt deszka a budin és villany a fürdőben. Ez azért különleges dolog, mert az előzőző kirándulásunkon Batarazzában nem volt egyik sem. Megtudtam, hogy azért ilyen alacsonyak a wc-k, mert a Filippínók nem ráülnek, hanem csak rá/fölé guggolnak. Persze úgy könnyű, hogy pár évvel ezelőtt még nem voltak újságok, meg internet erre felé. Nem olvasgattak sokáig  a szent helyen, elbújva a család elől. De nekem ez a szinte földre ülős rötyi azért is kellemetlen, mert még valahogy csak-csak rákuporodok, de felállni teljesen elzsibbadt lábbal és borsódzó talpal kifejezetten nehézkes. Azt még hozzá teszem, hogy folyó víz itt sem volt, ezért egy kis kancsóval kell eltüntetni a hátramaradt végterméket. 

Különösebben nem tudsz semmit csinálni a városban, mert nincsenek múzeumok, régi templomok vagy szép óváros. Tudsz inni, meg enni és ha magányosnak érzed magad, akkor tudsz magad mellé fogadni lányt vagy fiút. Vagy fiúlányt, lányfiút. 

Egész napos hajó kirándulások indulnak reggelente a környező szigetekre. A hajón kapsz enni-inni, csak jól kell érezned magad. Mi a “C” túrát választottuk, ez sok lagúnátba is elkalauzolja a látogatót. Lélegzet elállító sziklák, kék lagúnák, gyönyörű korallok és bohóc halak. A halak mellett van még egy bohóc társaság mindenhol. Na ők a Koreaiak. Aranyosak, igazi parti arcok. Nagyon figyelnek, hogy semmi esetre se köszönjenek a hajón és, hogy hogyan kell gyomorból felköhögni egy nagyobbacska túrhát és beleköpni a vízbe mögéd, ahol snookerezel boldog kipirult arccal. Azt hittük valami kis medúza követ. 

Úszni nem tudnak, egymás mentő mellényébe kapaszkodva, mint egy narancssárga emberi kígyó, húzzák őket a  víz felszínén addig, míg már leér a lábuk. Persze tisztelet a kivételnek. Egy kis szigeten ebédeltünk, a kaját a hajó legénysége  készítette. Sült csirke, grill halak, tintahal, gyümölcsök és rizs. Fantasztikus volt, egy rossz szavunk nem lehetett. 

Állítólag a városban járt Cameron Diaz a múlt héten. A Facebook tele volt vele, mindenki izgatottan forgolódott hátha meglátja.

El Nidoból indul egy gyors komp ami elvisz Coronra a szigetvilág belső részébe.

 

Copyright © 2019-2020 Ázsiába mentünk