48. Csak az tudja micsoda kín, akinek összeér a combja!

Mindennapok 15

Mikor a jóisten leült a tervező asztalához ès megrajzolta Ádámot, még maradt ideje és energiája rajzolgatni, így alkotta meg a kövér embert. 

Nem gondolom, hogy ez másként lehetett, mert ilyen tökéletes szivatás nem tud csak úgy összejönni, hogy egy hal kimászik a tengerből és lesz lába, aztán meg emberré válik. 

Nézzük miért gondolom így!? 

Az nem lehet véletlen, hogy az embernek minden testrészét szőr fedi, kivéve a fejét, mert ott viszont látványosan kopaszodik. Az sem lehet véletlen, hogy mindegy mennyi időt tartózkodsz napon és kened magad a legmodernebb barnító krémekkel, vagy nem használsz semmit, mert olyan bőrt kaptál ami nem barnul csak pirosodik. Ezért mindig úgy nézel ki, mint egy pörzsölés utáni malac. De amúgy sem találsz senkit a családodban aki szívesen bekenné a bekecset a hátadon. De ha már az egész testedre szőrt rajzolt a teremtő, legalább egységeset rajzolt volna de nem, fontos, hogy nagyobb foltokban legyen. 

A tengerparti séta vizes nadrágban maga a rémálom, mert a nagyon érzékeny puha combbelső bőrödet, ahova nem került szőr valamiért, már egy kèt szem homokszemcse is képes akár napokig tartó vörösen izzó szenvedést okozni. 

Miután nincs hajad, te vagy az egyetlen aki felhős időben is sapkában fürdesz, amit persze rendkívüli lazasággal próbálsz ellensúlyozni, meg azt, hogy rommá égett a vállad 4-6 perc alatt. 

Aztán beállsz a fiatalok közé frizbizni, mert a kisebbik gyereked megkér, sapkában és pólóban, mert már leégtél, de sem elkapni nem tudod a frizbit, sem eltalálni nem tudsz semmit vagy senkit, ezért feltartott kézzel, hogy bocs srácok, de eszembe jutott valami jelzéssel, szinte gazella szökkenéssel elhagyod a pályát izzadva ès lihegve, visszatartva a sziszegést amit az okoz, hogy a talpadon a puha baba bőrt égeti a forró homok. 

Nem ülsz a többiek közé le a földre, – mert csak a török ülés megy, mintha valami piros buddha lennél – akik éppen a másfél óra jogázást hagyták abba a tűző napon és visszatértek a kis büfé árnyékába, ahol még lelazítják a napbarnított testüket. Ebédre esznek egy szál szárzellert és langyos uborkás vizet kortyolgatnak hozzá, mindezt olyan lassan mintha az ő szervezetük nem üvöltene a folyadékért. Mellettük korombeliek sört isznak tanduayal, rajzolt mellszőrrel és fejükön hatalmas sörénnyel. Ezért elvonulok egy kocsmába, ahol árnyék van és hideg light sör, ami csak fele annyira hizlaló, mint a normális sör. Itt otthon vagyok, mindenfelé pirosra égett túlsúlyos emberek, nem beszélgetünk, csak biccentünk egymásnak! 

Copyright © 2019-2020 Ázsiába mentünk