44. Batarazza a fehéreknek tiltott gyümölcs

Utazás 74
Fülöp szigetek,Utazás,Naplemente

Az előző rész folytatása.

A nagy bandázás és jókedv közepette is mindig megakadt a szemem azon, hogy két három férfi, szerel valamit.

Valami nagyon olajos motort bütyköltek órákon keresztül. Másnapra kiderült, hogy a hajónk motorja volt.  Ezek a hajók, keskeny törzsűek, oldalt két bambusz támasztóval és az egész vastag horgász damillal van összefogatva, mert a csavar kirázkódna és szétesne a csónak.  Beszálláskor egy bicikli gumiba kellett belépni és onnan a fedélzetre. Olyan könnyedén és egyszerűen ment mindenkinek. A jobb lábamat beletettem a gumiba és elrugaszkodtam. Ekkor persze a gumi elkezdett lefelé nyúlni, de már a lendület vitt és jött a ball láb ami rálépett a jobbra, ezért egy erős patt helyzet alakult ki. Egy lehetőségem marad, hogy bedőlök a fedélzetre és berángatom a testem.

Persze végig ügyelve rá, hogy a művelet úgy nézzen ki, minta egy harcművészeti bemutató lenne.

Gondolom elhitték, hogy profi vagyok, mert nem mondtak semmit, amikor a pólómat a nyakamból a gatyámat meg a fenekem közepéről rángattam vissza. 

Nos, a mienk is ilyen hajó volt, csak a motorja előző nap még a parton pihent. Érződött is, mert olyan lassan ment, hogy szinte állt. De mondták, inkább jelezték, mert nem volt a kipufogón hangtompító, hogy ez csak az első motor és mindjárt indul a fő motor. Mint a benzines fűnyírót, úgy kellett berángatni.

Hatalmas dízel kormozással beindult a fő motor, olyan hanggal, hogy többet nem beszélgettünk.

Az volt a terv, hogy menet közben fogunk halat és majd az lesz az ebéd. Mivel a hajó olyan hangos volt és úgy rezgett, hogy 100 km-es körzetben eltűntek a halak, zsákmány nélkül érkeztünk meg a szigetünkre. Gyönyörű korall zátony, a parton fehér, púder szerű homok, a part enyhén rózsaszín és azúrkék tenger körbe. Tényleg lélegzet elállító. Kagylót szedtünk, sznorkereztünk. A helyi  nők, nem nagyon mennek be a vízbe, inkább az árnyékban üldögélnek. De most mindegyik benne térdelt és kagylót szedtek. Akkora kagylókat mint a hüvelykujjam körme. Tizenöten voltunk. Három óra alatt szedtek, egy  1,5l-es palacknyit. Közben valaki fogott egy polipot, úgyhogy lett ebédünk.

Persze elfelejtettek fűszereket hozni, de éhesek voltunk, úgyhogy rengeteg rizst ettünk a kagylós poliphoz.

Visszafele a hajós kapitányék a gintől vidáman nagy gázzal indultak a szigetről, oda is verték a hajó csavart a korallhoz. Hosszú percekig ringatóztunk a tengeren, mire felmérték az okozott kárt. Még induláskor kellett várni egy órát, mert csak akkor lehet elindulni, ha mindenkinek van mentő mellénye. Most milyen jó, hogy van nálunk mentőmellény! Gyorsan kiosztottuk, de kiderült, hogy csak 5 db van: Szerencsére nem történt, nagy baj, épségben visszaértünk a szállásra és ott már várt az én kis wécécském!

Folyt. köv.

Copyright © 2019-2020 Ázsiába mentünk