43. Irány Batarazza a sziget legdélebbi pontja, ahova tilos fehér embernek lemenni

Mindennapok 322

Mindenki a lelkünkre kötötte, hogy délre ne menjünk, mert veszélyes. A helyi kormány nem tárgyal túszejtőkkel, hanem lebombázza őket a túszokkal együtt. A helyiek azt mondták, hogy nem olyan veszélyes és hoznak visznek minket. Újra összeállt a szentendrei klikk és nekivágtunk a kalandnak. Az út kb. 300 km amit 6-7 óra alatt tettünk meg egy kisbusszal, amiben tizenketten ültünk. Négy sávos beton utak és föld utak váltogatták egymást. Az a terület már muzulmán terület. Különösebben nem vártunk semmit, de valamiért úgy gondoltam, hogy piros fejpántos terepruhás gerillák üldögélnek az út mentén és ellenőrző állomásokon alkudozni kell, hogy kevés pénz fejében tovább engedjenek. Ehhez képest szép rendezett és tiszta falvakon keresztül utaztunk, mindenféle atrocitás nélkül. Persze hozzá tartozik, hogy vendéglátónk muzulmán és minden faluban lakik egy rokona. 

Nagyon szép kis helyre vittek minket. Kis nád kubok, tenger, korall.

A kis házakban francia ágy, kis fürdővel. Az ágy felett szúnyoghálós baldahin. Egy romantikus fészek. 

A villanyt napelem biztosítja és víz a kútból. A kubonknak egy kis ablaka volt. A fürdőnek meg egy sem. Villany volt, de napközben nem működött. Hozzá teszem, hogy még erősen építik a helyet!

Nagyon helyes kis mosdókagyló, csap nélkül. Aztán kiderült, hogy nincs vezetékes víz. Egy nagy hordót töltöttek fel vízzel a fürdőben minden nap és azzal lehetett gazdálkodni. Ez volt fogmosásra, zuhanyra és wc öblítésre. Az első pár héten még ásványvízzel mostunk fogat, aztán később már nyugodtan használtuk a helyi vizet. Nem szabadott lenyelni.

A wc-cske akkora volt, mint egy ovi gyerek wc-je, pluszban deszkát nem szereltek rá. Szerencsére hátsó öblítéses. A nagy eszem-iszom után, még nappal eljött az idő, hogy az kis wécécskénket felavassam. Első lépés, hogy nincs villany és tök sötét van. Második lépés, hogy nem tudok annyi ideig gugolni, mint a helyiek. Harmadik lépés, hogy ha rá kucorodok, hogyan állok fel és ráadásul minden testrészem hozzáér a hideg porcelánhoz.

És ha ezt mind meg is oldottam, persze nincs WC papír, de hogyan keressek valamit a sötétben amivel lemosom magam és leöntöm a wc-t. Többé kevésbé sikeresnek ítéltem a feladat elvégzését. Úgy éreztem, hogy a helyzetből mindent kihoztam. Égő combizom, sötétben látó szem és hihetetlenül kifinomult tapintás. Később mikor leszállt az éj és lett már villany, sajnos konstatálnom kellett, hogy csak az égő combizom a valóság. Mindenhova öntöttem vizet csak a kagylóba nem. Szerencsére én mentem vissza lámpagyújtáskor elsőnek. Ezek után kiadtam a gyerekeknek, hogy nem kell zuhanyozni és fogat mosni. Érdekes, mert nem volt ellenkezés. Igazi nomádok lettünk két éjszakára…

Folyt. köv….

Copyright © 2019-2020 Ázsiába mentünk