4. Szabadnap a tenger parton!

Smygehuktengerpart
A nyár múltával beköszöntött az ősz és a rendkívül változékony időjárás.

Egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy elmegyek Smygehukba egy  tengerparti kis falucskába garnélás szendvicset enni és inni hozzá egy csésze gőzölgő forró kávét. Ha van hely a sarokba ülök az ablak mellé, mert onnan csodálatos kilátás van a tengerre és megfigyelhetem a svéd embereket is.

A kis kávézó svéd vörösre van festve és az ablakokat fehér spaletták szegélyezik. 

Nekem az az érzésem, hogy itt mindenki halász!

Velem szemben ül egy idősebb figura piros sapkában, magas nyakú kötött pulcsiban és nagy őszes szakállt hord az arcán. A kezében egy kis konyakos poharat tart amiben aranyszínű itókát forgat, majd hosszasan kortyolgatja a svédek aquavit nevű nemzeti italát. Nem tudtam hogy alkoholt is lehet kapni ebben a kis kávézóban. Tiszta őrület itt alkoholhoz jutni! 

Megfigyeltem, hogy senki sem stresszeli magát semmin. Sőt végtelenül megértőek és türelmesek egymással. 

Kint közben már az eső is elkezdett esni és a szél hatalmas hullámokat korbácsol a tengeren! 

Mindenki elment, csak én vagyok egyedül a kis helységben. 

Lassan a kávém elfogy, de kint olyan rettenetes az idő, hogy nem nagyon akaródzik kimennem a kávézó biztonságot nyújtó melegéből.

Az eső vízszintesen esik és óriási széllökések tépdesik a környező fák koronáit.

A parton három fős kis munkacsoport szüntelenül dolgozik a díszburkolat lerakásán és a kövek közötti rések eltüntetésén, hogy mikor tavasszal újra megtelik a kikötő látogatókkal, nehogy valaki elessen. Látszólag nem különösebben érdekli őket a kritikán aluli időjárás. A munkát el kell végezni, holnap sem lesz jobb idő.

A hatalmas beton hullámtörőt szüntelen ostromolják a Balti tenger haragos hullámai, de ellen áll a folyamatos harcnak és a kis kikötőben parkoló vitorlások nyugodtan ringatóznak a kisimult vízen.

A kocsiig az út nem sok, de rommá áztam. Rajtam kívül senki nincs már a parton, mindenki meleg és biztonságos helyre húzódott. 

A kocsiban én is biztonságban vagyok, az időjárás minden kilométeren változik, mire visszaérek a házig ahol lakom, eláll az eső és még a nap is kisüt.

2. Búcsú a szeretteimtől!

2. Búcsú a szeretteimtől!

Mindig úgy képzeltem a búcsúzást, mint mikor Bogart és Bergmann búcsúzik a reptéren egymástól a Casablanca című filmben.

1. Következő állomás: Svédország

1. Következő állomás: Svédország

Miután elhagytuk Kuala Lumpurt és a repülőnk vészesen közeledett a Liszt Ferenc reptérhez, azon tanakodtunk, hogy milyen klassz új dolgokkal fogjuk tölteni a kalandokban bővelkedő új életünket.