29. Hangyainvázió

Mindennapok 424

Itt tartózkodásunk rövidke ideje alatt, egy dolog kiiktatódott az életünkből.

Az utálat!

Otthon olyan egyszerű volt, bármit lehetett utálni. Reggel felkeltem és már utáltam az egészet. Aztán elmentem dolgozni, azt is utáltam és mikor hazamentem utáltam, hogy dolgozni voltam feleslegesen.

Itt meg egyszerűen nem utálok semmit. Kezdek aggódni, mert ha itt csak úgy elmúlik az utálatom, egyik napról a másikra, kénytelenek leszünk itt maradni az idők végéig.

De ügyesen addig forgolódtam, míg tegnap megtaláltam az új ellenségemet! 

Kicsi, alattomos és bandákba tömörülve terrorizálják a lakosságot és minket!

A hangyák!

Bámulatos, hogy milyen élőlények. Amióta megérkeztünk küzdünk velük és a harc kezd az ő javukra eldőlni. Az elején próbáltam egyezséget kötni velük, hogy ami a mienk azt nem eszik meg, cserébe mi meg nem keressük meg a kis béna fészküket és teszünk benne kárt egy pöccintéssel. De felrúgták az egyezségünket, mindet kirágnak és mindenbe belemásznak. Érdekes volt, hogy a kristálycukorba nem mentek bele. Mutattam is a gyerekeknek, hogy ez a szar még a hangyáknak sem kell. Valószínűleg meghallották, mert másnapra ezt is a sajátjuknak érezték. Nem tudom mi történhetett, de egy nap alatt mindent tönkretettek. Rizst, cukrot, olajat, smack levest stb. mindent. Óriásiak a károk.
De hát, ez legyen a kisebbik baj. Elkezdtek csipkedni. Elsőnek Albi jelentkezett, hogy tele van apró piros csípés nyomokkal. De mivel mi okos, sokat látott felnőttek vagyunk, a csípés nyomokat, a napi higiénia hiányával magyaráztuk.
De be kell, hogy lássam ennek semmi köze egymáshoz. Tegnap reggel, mikor felfedeztük, hogy betörtek az életterünkbe, azonnal felvettük a harcot. Elmentünk a nagy áruházba és vettünk hangyairtó gyilkos krétát. Ez olyan kréta mint az iskolai, csak – gondolom – van benne valami méreg. Ezzel a remek cuccal határozott kréta rajzokat tettem mindenfelé. De hát nem vagyok én helyszínelő, hogy körberajzoljam a lakást. Ekkor megálltam egy pillanatra szusszanni és végiggondolni a harc további folytatását. Ebben a pillanatban valaki belecsípett oda, ahova nem szerettem volna. A fürdőszobában megtaláltam a bátor harcost a gatyámban. Néztük egymást, majd példát statuálva a többinek, akik addig a falról nézték a bátor társukat, szétmorzsoltam a támadómat és leengedtem a lefolyón. “Mert aki odanyúl, az kinyúl”! Nos ezt ők inkább hadüzenetnek vették, mint egy csata végének. Mindenünket elleptek ezek a nyavalyások. A táskáinkba, ágyunkba, szekrényekbe.
Tehát tegnaptól vörös riasztást adtam ki a családnak és bevetettük a kémiai hadviselést. Vettünk hangyairtó spray-t! 

Az unokatesóm azonban felvilágosított, hogy a trópusokon egyetlen hatékony megoldás létezik a hangyák ellen. Kis boraxot össze kell keverni zöld színü zselével. A kis betyárok belemásznak mert nem bírják ki és a boraxos zselét becipelik a bolyba, ahol a borax kicsinálja a brigádot. Hogy miért kell a zselének zöldnek lenni? Azt senki nem tudja.

Rendeltünk a Lazadán  boraxot, ha megjön kipróbáljuk!

Copyright © 2019-2020 Ázsiába mentünk