5. Hogyan élnek a svéd vállalkozók?

Svédország,tenger,part,napsütés,
Azért 18 év vállalkozói lét olyan mélyen beeszi magát az ember zsigeribe, hogy nem egyszerű elfelejteni mindazt a sok jót amit Magyarországon kap az ember a hatóságoktól.

Mert bizony van az a hanyatló nyugat ahol minden rossz, nem úgy mint otthon.

Persze vállalkozni mindenhol nehéz, csak valahol kicsit nehezebb.

Mondjuk például kitalálták a Svédek, hogy a kezdő vállalkozónak adnak egy évig vállalkozói segélyt, hogy lehetősége legyen a második évben tönkre menni, ne rögtön az elsőben.
A helyi köjál vagy NÉBIH embere – bár már otthon is egyre emberségesebbek – elmondta hogyan smint legyenek a dolgok és ezzel rendben van. Példáúl nem igényel 18 nm2-re három kézmosót.

Aztán itt van az a faránya adóhivatal.

Igen tudom, adót fizetni kell, mert abból épül az országunk. Itt kitalálták, hogy ezekből a befolyó pénzekből olyan egyenes aszfalt utat építenek, hogy nem döccen az autó kereke. Még a csatorna fedélen sem, igaz a mérnökök itt nem a kerék nyomvonalba tervezik a csatornákat.

Aztán a vállalkozó eldöntheti, hogy milyen fizetési módot szeretne alkalmazni a kis vállalkozásában.

Kártyásat, kártyásat és készpénzeset vagy csak készpénzeset? Mondjuk az utóbbi nagy kapufa, mert mindenki kártyával fizet. Mi QR kódos fizetést alkalmazunk, nincs pénztárgép, csak a telefonon lévő alkalmazással “lepittyented” és kész.

A minap egy idegen ember állt a bolt előtt, azt mondtam ösztönösen, hogy tuti NAV-os vigyázzanak.

Persze nem volt hatósági személy, itt nem járnak próbavásárolni közpénzen.
Kérdeztem mikor a kis elárusító helységben nagyon kellemes Diana Krall jazz zenét hallottam, hogy hoppá-hoppá Artisjus díj befigyel-e havonta? A válasz meglepő volt, nem.

Hát kezdek én ám teljesen összezavarodni.

Egy ország ami szembeszállt a COVID19 vírussal, senki nem hord maszkot, – ugyanakkor nem liheg a pénztárnál a nyakamba a mögöttem álló – az utak parádésak, nincsenek közlekedési dugók, nincsenek jelzőlámpák egymás hegyén hátán, viszont vannak zebrák ahol megállnak az autósok. A bevásárló áruházakban nincs tömeg. A házak gyönyörűen renováltak. A bankok nem számolnak fel mindenféle kezelési költséget és egyéb bohóckodást. Sőt úgy adják a hitelt, hogy az a fogyasztónak a legjobb legyen és a bank mint üzlettárs szál be a hitelbe.
Múltkor megtekintettem a malmői no go zónát. Na igen az veszélyes volt. Legalább annyira mint végig sétálni a váci utcában fényes nappal. A házak olyanok mint nálunk egy lakótelep és a környék rendezettebb mint a Gozsdu udvar környéke egy egyszerű szombat este.
Szóval bénák ezek itt, nem tudják mi a valódi élet!