1. Következő állomás: Svédország

svédország, hajó,tenger,kávé
Miután elhagytuk Kuala Lumpurt és a repülőnk vészesen közeledett a Liszt Ferenc reptérhez, azon tanakodtunk, hogy milyen klassz új dolgokkal fogjuk tölteni a kalandokban bővelkedő új életünket.

Vajon hány hónap vagy nap kell majd ahhoz, hogy megint ingerülten, befeszülve üljünk az autóban és utáljuk az egészet és ne csak a hangyákat.

Az egy év azért sokat vasalt az idegrendszerünkön és sokkal, de sokkal toleránsabbak lettünk mindenkivel szemben.

A jetleg miatt sokáig hajnalban ébredtünk és ezt kihasználva hatalmasakat sétáltunk a környező erdőkben magunkba szívva a hajnali erdő üde tiszta levegőjét és teljes nyugalmát. 

Ezt a nyugalmat csak egy egy rendész kocsi tudta megzavarni ami valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag már reggel 7-kor visszafelé jött az erdei úton. 

Szóval mondhatom, hogy úgy három hónap alatt teljesen elmúlt a filippinó életérzés és visszarázódtunk a kis magyar valóságunkba. Még az sem segített, hogy magunkra záratták az ajtónkat és rémülettől remegő szájjal csak kesztyűben és maszkban mertünk elmenni a bevásárló központba megvenni a még a polcokon árválkodó egy két árucikket ami teljesen feleslegesnek bizonyult a túlélésünkkel kapcsolatban.

Ahogy minden, úgy a munka világába való visszaintegrálódásom is komoly nehézségekbe ütközött, hiába csináltam magamról az önéletrajzomra egészalakos fürdőruhás képet, a cégek HR osztályának ingerküszöbét még el sem érte.  Sem a kellemes mély hangomon történő egyeztetés sem az arrogáns kioktató stílusom nem volt elég ahhoz, hogy legalább egy állásinterjúra behívjanak ahol előadhatom a monológomat, hogy miért járt volna velem a legjobban a cégük.

Nos ha Magyarországon nem kellek, akkor megpróbálom külföldön. 

Így alakult, hogy egyszer csak Svédországban kötöttem ki!

2. Búcsú a szeretteimtől!

2. Búcsú a szeretteimtől!

Mindig úgy képzeltem a búcsúzást, mint mikor Bogart és Bergmann búcsúzik a reptéren egymástól a Casablanca című filmben.